Id. Unger Mátyás (1789-1862) és ifj. Unger Mátyás (1824-1878) egy évszázados hagyományokkal rendelkező mesterség képviselői voltak: műhelyükben a kártyakészítés minden fázisát maguk végezték, a kártyapapír előkészítésétől a nyomtatáson át a lapok kifestéséig. Különböző fajta – soproni képes kártya, tarokk, csitt (whist), trappola – és minőségű kártyáikat nemcsak Győrött, hanem még a pesti vásárokon is árulták.
A kártya és a kártyázás győri kultúrtörténetéből is ízelítőt kapunk: Hans Bock bécsi mester könyv kötéstáblából előkerült XVI. századi lapjai igazi ritkaságok, miként – igaz, kicsit másként – az a kártyalap is, amelyet egy 1775-ös tanúkihallgatási jegyzőkönyvhöz mellékeltek bizonyíték gyanánt. S azt is megtudhatjuk, hogy a reformkor nemzeti szelleme miként alakította át a hagyományos kártyaképeket.
Az Unger-család ifjabb nemzedékéhez tartozó Alajos (1814-1848) művészi pályára lépett s a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat. Olyan neves mesterek oktatták, mint Leopold Kupelwieser, akinek hatása a Szentcsaládot ábrázoló festményén is leolvasható. Az akadémiai évei alatt készült tanulmányrajzai bepillantást engednek a nagynevű intézmény oktatási rendszerébe, s megtudhatjuk miért rajzoltak a korabeli művésznövendékek annyi antik szobrot s miért nincs modellrajzaik között egyetlen női akt sem. A családjáról festett bensőséges csoportportrén pedig igazi biedermeier alkotás, amelyről – immáron másfél évszázad távlatából – derék győri polgárok tekintenek ránk.
A kiállítás nem jöhetett volna létre Dr. Claudia Wunderlich (Hochschule, Neu-Köln) segítsége nélkül, aki az Unger-család leszármazottjaként hosszú évek óta kutatja felmenői történetét. Ennek során nemcsak családja múltját, hanem a korszak kártyagyártását is kutatta.
