Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A sárga rókagomba, tudományos nevén Cantharellus cibarius, nem ismeretlen az ínyenc konyha rajongói előtt. Nálunk elsősorban tölgyesek, bükkösök mélyén, meleg és esős nyári, kora őszi hónapokban lehet vele találkozni, sokak talán nyulica vagy csirke-, illetve sárgagomba néven szeretik.

Jóllehet a gombaszedéshez nem árt némi szakismeret, a sárga rókagomba azon kevés gombafaj egyike, amelyet nehéz eltéveszteni. A sűrű erdőkön kívül a mohás hegyoldalakat is kedvelő sárga rókagomba elsősorban Közép-Európában terem – az egyes országok éghajlati viszonyaitól függően – júniustól nagyjából november elejéig, de Észak-Amerikában, Mexikóban, sőt még a Himalája lejtőin is előfordul. Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része szinte fodros szélekkel rendelkezik a nagyobbacska példányoknál, maga a kalap azonban többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet. A gomba kalapja az 1 cm átmérőjűtől maximum 8 cm-ig terjed, de az apróbb, 1-3 cm-es példányok a leggyakoribbak. A tönkje sem ölt gigantikus méreteket, 3-6 cm magasra nő csupán, és meglehetősen karcsú. Elnevezését színéről kapta, amit leginkább a főtt tojás sárgájához szoktak hasonlítani, jóllehet vannak világosabb, okkersárgás, sőt kissé szürkébe hajló árnyalatú példányok is.

A legízletesebb gombák között tartják számon, kissé csípős, enyhén borsos ízei dominánsabbak, de ezek a főzés, sütés során enyhülnek, a fűszerezéstől függően szelídülnek.

Nem csupán ízletes, de nagyon egészséges is! Az ehető gombákhoz hasonlóan igen magas a víz- és fehérjetartalma, ez utóbbiból közel 1,5 g van 10 dkg-ban, azonban energiatartalma mindössze 38 Kcal. Rendkívül gazdag káliumban (506 mg/10 dkg), a friss gomba C-vitamintartalma is viszonylag magas: 4 mg/10 dkg, de ez magas hőmérsékleten csökken. Ezen túlmenően a D-vitamin egyik legjobb természetes forrása, de B2-, B3-, B5- és B6-vitaminokat is tartalmaz számos fontos ásványi anyag mellett. Vasból, kalciumból, magnéziumból, mangánból, foszforból és cinkből is említésre méltó mennyiség található benne.

Ha frissen szedjük vagy vásároljuk, érdemes mihamarabb felhasználni, de papírba csomagolva a hűtőszekrény zöldséges rekeszében akár 2-3 napot is átvészel. Szakértők szerint a friss gombák közül a rókagomba tűri legjobban a tárolást.

A rókagombát már az ókorban kedvelték, de a középkori táplálkozásban is fontos szerepet töltött be. Az 1500-as évekből maradtak írásos emlékei a fogyasztásának, azonban az ínyenc arisztokraták jó kétszáz évvel később kezdtek igazán hódolni élvezetének, először nem is meglepő módon Franciaországban, nem utolsósorban az ételkészítési eljárások mind kifinomultabbá válásának köszönhetően. Évszázadok alatt az egyik legkedveltebb gombafajjá nemesedett az európai asztalokon. 1836-ban Elias Magnus Fries svéd botanikus, aki először rendszerezte a gombákat – és ennek köszönhetően a modern mikológia (gombatan, a biológia önálló tudományága) atyjaként is számon tartják – már azt írta a rókagombáról, hogy az egyik legfontosabb és legízletesebb ehető gomba.

Ha friss rókagombához jutunk, a többi erdei gombához hasonlóan érdemes gondosan eltávolítani róla a szennyeződéseket, aki teheti, speciális gombakefével tisztítsa meg, de érdemes folyó víz alatt is megmosni. A kalapja és szára egyaránt használható. Ha nagyon kisméretű példányokkal van dolgunk, akár egészben, ha méretesebbekkel, félbevágva érdemes használni.

Mivel húsa keményebb a csiperkénél, valamivel hosszabb sütési, főzési időre szükséges, amíg tökéletes lesz. Aromái vajban, növényi olajban egyaránt kitűnően érvényesülnek, de nem szabad elfelejteni, ezt a gombát nyersen ne fogyasszuk!

A legegyszerűbb ételből is különlegesség válik rókagombával! Istenien felturbózhatunk egy sima rántottát is vele, de vadételekben, tésztákhoz, salátákban is megállja a helyét! Mi most egy mártás receptjét osztjuk meg!

Tejszínes rókagombamártás

Hozzávalók:
50 dkg friss rókagomba
1 evőkanál olíva olaj
2 dkg vaj
1 nagy csokor aprított petrezselyemzöld
2-3 ágacska friss rozmaring levelei
4-5 ágacska friss kakukkfű levelei
1 babérlevél
1 csokor újhagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, ha szükséges, félbevágjuk. A zöldfűszereket finomra aprítjuk. A hagymát és a fokhagymát egészen apróra kockázzuk.
Az olajat és a vajat egy méretesebb serpenyőben felmelegítjük, hozzáadjuk a hagymákat, a babérlevelet, üvegesre pirítjuk, majd rádobjuk a rókagombát. Sózzuk, borsozzuk, a gombák nagyságától függően 6-8 percig pirítjuk. Felöntjük a tejszínnel, kissé beforraljuk, majd a zöldfűszerekkel megszórjuk.