Április 26-án mutatja be legújabb előadását a győri Vaskakas Bábszínház Kovács Domokos rendezésében. A világszerte ismert történet új, egyedi feldolgozásban érkezik a színpadra. A Bambi ezúttal nem szavakkal, hanem mozgással, tánccal és látvánnyal meséli el a kis őz történetét.
A produkció különlegessége, hogy szinte teljes egészében nonverbális: az alkotók a testbeszéd, a koreográfia, a tánc segítségével hozzák közel a közönséghez az erdő világát. A színpadon megjelenő őzek nem hagyományos bábok: a színészekre erősített fémszerkezetekből épülnek fel, így a báb és az ember mozgása szorosan összefonódik, ezzel egyedi, élő látványt teremtve.
Az előadás inspirációját egyrészt Felix Salten eredeti műve, másrészt a közönség számára jól ismert Bambi animációs feldolgozás adta. A két világ találkozása egy kortárs, vizuálisan erőteljes és érzelmileg mély előadást eredményez.
A Vaskakas Bábszínház új bemutatója izgalmas élményt ígér: a történet univerzális témái – a felnövés, a veszteség és a természethez való kapcsolódás – szavak nélkül is könnyen átélhetők. Az előadást 6 éves kor felett ajánlják.
Az előadás kapcsán kérdeztük a rendezőt, Kovács Domokost:
– Mit szeretett volna leginkább újraértelmezni a történetben?
– Kifejezetten újraértelmezni nem volt vágyam. Nem akartam ellene menni az alaptörténetnek, vagy annak, amit alapból gondolunk róla, inkább csak azt megmutatni, amit belőlem most előhívott. Felnőttként újraolvasva a könyvet, ami leginkább megfogott belőle, és amit központi magként is használok, az a férfi kép, leginkább az apa képe. Amikor ez a regény íródott, 1923-ban, teljesen más minőségben volt jelen a férfi mind a családban, mind a társadalomban, nagyon más tulajdonságokat kötöttek az idealizált férfihoz, és erről ma már teljesen más a reflexiónk – hozzáteszem: szerencsére. A regény romanticizálva ábrázol egy érzelmileg megközelíthetetlen, kemény, távolságtartó és bizonyos helyzetekben kegyetlen apát. A családi kapcsolatokról, bő 100 évvel a mű megjelenése után már teljesen mást gondolunk, más a kötődése a szülőknek a gyermekükhöz, sőt a házastársak közötti dinamika is teljesen más ma.
– Bármilyen személyes érzést, saját történetet vitt bele? Akár családodjából hozott háttértörténetet?
– Kifejezetten a saját családomból hozott történetem nincs benne tudatosan. Tudat alatt simán lehetséges. Nekem szerencsére nem olyan a kapcsolatom édesapámmal, mint Bambinak és az ő apukájának, a Fejedelemnek. Az ismerőseim között azonban vannak olyan családi dinamikák, amikre közelebbről rálátok, és amiket inspirációnak használtam a viszonyok ábrázolásához. A saját személyes tapasztalataim leginkább a párkapcsolati szinteken jelennek meg: a Bambi szülei közti kapcsolat, illetve Faline és Bambi viszonyának az ábrázolásához korábbi szerelmeimből merítettem inspirációt.
– Hogyan lehet elmesélni egy ilyen ismert történetet kizárólag mozgással?
– Ehhez szerintem pont nagy segítség, hogy ez egy ismert történet. Vannak olyan “mémek” mindenki tudatában a történettel kapcsolatban, amikre lehet hivatkozni. Aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmet, az is tudja, hogy Bambi egy őzike, aki elveszíti az anyukáját. Ilyen szempontból ez könnyebbséget ad a történet szavak nélküli elmeséléséhez. Vannak olyan részek, amiket kifejezetten könnyű volt a mozgásra alkalmazni, hiszen a dramaturgia (dramaturg: Nagy Orsolya) adott, de akadt olyan rész is, amit szöveg nélkül nehéz lenne bemutatni, ezeket muszáj volt átstrukturálni, úgy hogy a jelenet központi magjának a jelentése megmaradjon, de a verbális kommunikáció helyett akcióban lehessen megfogalmazni. Cselekmény szintjén nem feltétlenül egyezik ezeknél a jeleneteknél az, ami a regényben felfedezhető és ami a színpadon látható. Például az egyik jelenetünkben az őzek elkezdenek hátrabukfencezni, amit egy kutyától lesnek el. Ilyen persze nincs a regényben, de mi így fordítottuk le az egyik szituációt a mozgás nyelvére.
– Van olyan jelenet, amit kifejezetten nehéz volt szavak nélkül megoldani?
– Igen, ez a bukfences kifejezetten nehéz volt. Ez a regényben egy filozófiai gondolatmenet az állat és ember kapcsolatáról: a háziasított és a vadon élő állatok “állatiasságának” különbségéről. A regényben ez a téma többször visszaköszön, különböző szereplők beszélnek erről, és még egy narráció is megsegíti. Elég nehéz volt ezt csak a mozgásra lefordítani.
– Miben hat másképp a nézőkre egy történet, ha nem hallanak szöveget?
– Egyfelől jobban aktivizálja őket, mert sok mindent maguknak kell kiegészíteniük. Ez a része valakit befeszít, valakit pont felszabadít, nagyon eltérő reakciók lehetnek. Én például ezért szeretem, mert engem nézőként erősebben húz be, erősebben kapcsolódok a történethez, beleteszem saját magam, a belső világom. Nagyobb teret nyer az asszociáció.
– Hogyan született meg a fémszerkezetből épített, színészekre erősített őzek, bábok ötlete?
– Ez Kárpáti Panna (látványtervező) ötlete volt. Megbeszéltük a koncepciót, az állatok (őzek és a kutya) bábként jelenjenek meg, csak a Vadász (Rab Viki) lesz élőszereplő. Kiveséztük, hogy a mozgatókat hogyan szeretném használni báb nélkül, ez milyen plusz jelentéssel bírjon. Teljesen nyitott voltam minden ötletére. Panna már amúgy rögtön az első találkozónkra jött a színészekre erősített bábok ötletével és én nagyon beleszerettem.
– Miben különbözik az eredeti műtől vagy a Disney által közismert mesétől?
– A könyvhöz képest mi az előadás dramaturgjával (Nagy Orsolya) a szereplők listáját leszűkítettük, kizárólag az őzek közösségére fókuszálunk, illetve a Vadász és a kutyája jelenik meg az erdőben. Bambi mellett Gobó is egy elég meghatározó szerepet kap, ahogyan az emberrel kapcsolatba kerül. Ahogy olvastam az eredeti művet izgalmassá vált, hogy Bambi és Gobó között mennyi összecsengés van, és erre rá akartam erősíteni. Ezt a két életutat szerettem volna párhuzamba állítani, egymás mellett követni a két fiú történetét. Ehhez persze dramaturgiailag hozzányúltunk, tettünk bele plusz jeleneteket, amiket a regény nem mutat meg, csak utal rájuk. A Disney például egy az egyben kihagyta Gobó történetét – valószínűleg túl tragikusnak ítélték.
Nálunk több halál jelenik meg, mint a Disney filmben, de még mindig jóval kevesebb, mint a regényben. Erre szeretném mindenki figyelmét felhívni.
– Zenében inkább a klasszikusabb hangzás van jelen, mint a musicales. Ennek mi az oka, mi volt e mögött a gondolat, hogy inkább arrafelé menjetek el?
– Erről Tarr Bernadett, az előadás zeneszerzője tudna jobban beszélni. Én mindig nagyon megbízom Berniben, egyrészt mert az ízlése nagyon hasonlít az enyémhez, másrészt mert hihetetlenül profi zeneszerző. Azonnal ráérez arra, hogy nekem mi a fontos egy adott jelenetből, és azt milyen érzelmi világgal lehet megsegíteni. Kvázi szabad kezet adtam neki, és általában amiket hozott már az első alkalommal bele is szerettem. A gyerekek talán eggyel könnyebben tudnak kapcsolódni egy klasszikusabb stílushoz, mint az elektronikához, de mivel a 21. században élünk, és nem mellesleg Berni egyik “kézjegye” ez, így megjelenik az elektornikusabb hangzás is az előadás zenei világában.
– Ugyanarról szól ma a Bambi, mint régen?
– Szerintem nem. Engem most a transzgenerációs minták, és a toxikus maszkulinitás kérdése fogott meg belőle: olyan témák, amik a történet születésekor még közel sem voltak olyan reflektíven tematizálva, mint ma.
– Ha egyetlen képpel kellene leírni az előadást, mi lenne az?
– Egy kopár, sziklás, köves szirt, ahol mezei virágok, gyógynövények nőnek.
Alkotók:
- Látványtervező: Kárpáti Panna
- Fénytervező: Jankó Mátyás
- Zeneszerző: Tarr Bernadett
- Dramaturg: Nagy Orsolya
- Rendező-koreográfus: Kovács Domokos
Játsszák:
- Bambi – Bársonyosi Dávid
- Bambi anyukája – Bánky Sára
- Fejedelem, Bambi apukája – Vitányi-Juhász István
- Ena néni, Faline és Gobo édesanyja, Bambi anyukájának nővére – Ragán Edit
- Faline – Dunai Julia
- Gobo – Sebestény Bernát
- Marena – Darvas Emőke
- Ronno – Urszinyi Ádám
- Vadász – Rab Viki
- Karus, a Vadász Kutyája – Szukenyik Tamás
- Geno, Faline és Bambi gidája – Sebestény Bernát
- Gurri, Faline és Bambi gidája – Darvas Emőke
(Szerző: Berki Bálint / Vaskakas Bábszínház, fotó: Vaskakas Bábszínház)
