Peter Sagan, vítame Ťa v meste Győr!

Peter Sagan a Giro d'Italian

Lehullt a lepel: bejelentették a jövő évi olasz kerékpárverseny, a Giro d’Italia teljes útvonalát. Szakértők máris csettintettek, hogy remek, a szervezők megint kitettek magukért. A nap azonban nem ezért volt fontos számunkra. Peter Sagan ugyanis már szerdán jelezte, hogy másnap valamit mondani fog. Mindannyian, akik szeretik ezt a sportágat reméltük, hogy az lesz – amit tegnap be is jelentett. Életében először elindul a Girón.

Talán azok közül is sokan hallottak már a szlovák bringásról, akik nem követik a kerékpársportot. Bevallom, számomra ő a 21. század első számú klasszisa – valamennyi sportágat figyelembe véve. Hiszen egy személyben testesíti meg a világklasszis és eredményes sportolót – de eközben tudja mi a show, és meg tudta őrizni a bohémságát, és mindig odafigyel a rajongóira. Ez három így együtt nem egyszerű, a legtöbb sportágban valószínű nem is lehetséges. De talán éppen azért, mert a kerékpározás valójában csapatsport, és vannak szakaszok, amikor te elsősorban segítő vagy nem pedig főszereplő, így olykor belefér, hogy egykerekezve érkezik a célba, vagy hegymenetben dedikálja életrajzi könyvét egy szurkolónak – aligha jutna ilyen eszébe más sportolónál a rajongónak, hogy ezzel akár kísérletezzen is.

Mára szinte a kerékpározás az egyedüli a sportágak közül, ahol a néző ennyire részese lehet a történetnek. Biztos mindenki látott már összefoglalót, amikor mennek fel a bringások a hegyre, az út nem is látszik, mert annyi szurkoló áll az aszfaltcsíkon, de aztán mintha az utolsó pillanatban megnyílna a bringás előtt, mögötte pedig újra összecsukódik. Ez a fajta szenvedélyes rajongás – ami igen, olykor véletlen balesetekhez is vezet – olyan utánozhatatlan hangulatot teremt, hogy egyszerűen te magad is ott akarsz lenni és úgy érzed fel tudnál tekerni a csúcsra.

Sagan ráadásul egy kicsit mi is vagyunk.

Ez a zsolnai születésű szlovák srác már egészen fiatalon versenyeket nyert országúton és terepen is – ráadásul szinte egyedüliként a mezőnyben tornacipőben egy szál pólóban tekert, egy helyi szupermarketben leárazott kerékpárral.

Persze sokszor nyert.

Édesapja őt, és az egyik bátyját Jurajt valahogy bepréselte a bringákkal együtt a kocsiba és járták a vidéket, mentek a lengyelekhez, a csehekhez és a szlovénokhoz, ahol sok verseny volt a fiataloknak.

Azt mondják olyan ereje volt, hogy ilyet még nem láttak – a Terminátor így 19 évesen már a profik között találta magát. Később a becenevét Tourminatorra váltották, gondolom mindenki tudja miért. A francia körversenyen hétszer nyerte el a legjobb sprinternek járó zöld trókót – nála többször soha senki – 2015-ben az országúti világbajnokságot is megnyerte, majd kétszer is sikerült megvédenie a címét. Ahogy a könyvében is írja: száz versenyző százféleképpen mesélhet el egy versenyt, de senki más nem tudja azt a történetet elmondani, hogy lett három egymást követő évben az övé a szivárványos trikó. Ez csak az ő története.

Könyvében arról is ír, hogy a Peter-csapat – a kerékpáros társak, a menedzser, a sajtófőnök, a masszőr és a szerelők – mindig jól választottak World Tour csapatot, a Liquigas-Cannondale, a Tinkoff-Saxo majd a Bora–Hansgrohe-ral is megtalálták a számításaikat. Aki követi az eseményeket, egyik sem a kerékpározás Barcelonája, Real Madridja vagy Manchester Cityje – ugyanakkor mindannyian tolerálták azokat a kéréseket, ami a kis Peter-csapat együttes mozgását jelentette.

És mert az eredmények nem maradtak el, a vezetők szabad kezet adtak: ott indulnak ahol akarnak – hiszen mindenhol úgysem lehet. Peter Sagan programja azonban éveken át hasonló volt. A Eurosporton folyamatosan követhettük a Kaliforniai és a Svájci Körversenyt, a tavaszi klasszikusokat, a Tour de France-t és a világbajnokságot – itt minden évben ott volt a szlovák bringás. Ebben olykor az olimpia, a Vuelta, az Európa-bajnokság, régebben az ománi kör belefért – a Giro viszont még soha.

Bodnár Gergő, az Eurosport szakértője az első pillanattól úgy látta, ahogy legutóbb is írta blogjukban: “Jövőre sem a világbajnoki, sem az olimpiai mezőnyverseny nem tűnik ideálisnak számára, ez pedig egy nagyon fontos érv lehet azt illetően, hogy Sagan megújítsa a versenyprogramját, és ott legyen május 9-én a budapesti rajtnál. Nem utolsó szempontként pedig érdemes megjegyezni, hogy a Giro ugye Magyarországon, Szlovákiához a lehető legközelebb rajtol. Vagyis az első három napot kifejezetten sok szurkoló előtt tekerhetné végig.”

Azt hiszem, hogy ez volt a döntő érv. Sagan büszke a hazájára, és hálás szurkolóinak, akik a világ végére is képesek elkísérni. Hát akkor miért ne tekerne, ha végre itt megy a futam a szomszédban? Én 99%-ban biztos voltam, hogy indulni fog, mert az, hogy a szurkolóinak visszaadjon a szeretetből, talán fontosabb is olykor, mint maga a győzelem.

Mi egyszerű sportrajongók már most hálásak lehetünk neki. Biztos vagyok benne, hogy 40-50 ezer ember kel majd útra vasárnap, hogy az Esztergom – Győr vonalon az út mentén vagy a befutónál ott legyen és lássa kedvencét. Mindez meg fogja alapozni a várhatóan amúgy is remek hangulatot a verseny körül. És a legenda, a győri befutót a szakasz karakterisztikája alapján akár nyerheti is. Az egyik lesz a favoritok közül, hiszen 6-8 esélyessel mindig számolni kell, és akkor még ott vannak a szökések, ami nagyon ritkán de eredményre vezethet egy ilyen lapos részen, de hát majd az aktuális széljárást ismerve a főmezőny úgyis eldönti: meddig engedi őket és mikor mondja, hogy innen már ne tovább. Úgyhogy május 10-ére így senki ne tervezzen programot, mert ez lesz az év hazai sporteseménye.

Na jó, miután aznap lesz a Bajnokok Ligája Final Four döntő, az Audi ETO női kézisei igazoltan lehetnek távol….

Az Oxygen Media egyik alapító tagja, hivatalosan programigazgató, de lelkében sokkal inkább sportriporter, kommentátor és úti filmek operatőr-rendezője - no meg ha nagy ritkán mikrofonhoz engedik a Rádió1 egyik hírolvasó meteorológusa.